CIPRUS

・ A sziget első lakóinak a pontos származása még ma sem tisztázott. A napjainkban is tartó ásatások tanúsága szerint az i.e. VI. évezredben keletkeztek az első települések.

・ Nagy Sándor után röviddel pedig a rómaiak vetették meg lábukat Cipruson, leghíresebb helytartójuk Ciceró volt. Salamis, Kourion, SzentPál oszlopa mind ezen idők látványos emlékei. A korai kereszténység nyomait Szent Heléna után számos ókeresztény bazilika őrzi. Caesar Kleopátrának ajándékozta a szigetet, majd később a Római Birodalom kettéválásával Ciprus i.sz. 395-ben a konstantinápolyi központú Kelet-Római Birodalomhoz került.

・ 1192-től kezdődött a frank korszak, melyet a velencei uralom követett 1571-ig. A velenceiek katonai erődítményekkel erősítették meg a szigetet, mintegy az oszmánokkal szembeni utolsó bástyaként használva Ciprust. Ebből a korból származnak a masszív velencei városfalak és sok erődítmény Nicosiában, Famagustában és Kyreniában.

・ Ekkor a törökök nemzetközi nyomás hatására átadják Ciprust Nagy Britanniának, a brit koronagyarmati státusz egészen az 1960-as évekig tartott. Ugyanakkor a török csapatok ittmaradt katonái földet kaptak a szigeten, családot alapítottak, és a hódítók viselkedése, valamint a vallási ellentétek egyre jobban kiélezték az ellentéteket az őslakosság és a betelepültek között. 

・ Kompromisszum csak 1960-ban született: Makariosz érsek-elnök vezetésével kikiáltották a független köztársaságot, Zürichben és Londonban megkötött szerződések alapján.

Ezután további zavargások, nemzetiségi harcok, valamint egy a görögök által indított katonai puccs válaszaként a török hadsereg 1974 nyarán megszállta és elfoglalta a sziget északi vidékét, a sziget közel 40%-át. 

Állat- és növényvilág

A hegyekben fenyvesek és libanoni cédruserdő ékeskedik. A sziget nagy részén azonban tövises cserjék (úgynevezett macchia) vagy művelés alatt álló földek találhatók. A távolba tekintve ciprusokat pillanthatunk meg, s pompáznak az oleanderek, a házak falát pedig bougenvilleák színesítik. A ma is élő legnagyobb testű emlősállat a ciprusi muflon. Sajnos számuk az ellenőrizetlen vadászat miatt annyira megfogyatkozott, hogy csak nagyon kis létszámban egy elkerített vadrezervátumban a Troodos hegységben él néhány egyed. A muflon stilizált képe a ciprusi légitársaság emblémáján volt látható. Főleg a nyugati és északi partokon, a meleg fövenyen lehet védett helyeken teknősökkel találkozni, tojásaikat éjszakánként a meleg homokba helyezik (pl. A Lara-öbölben). Újabban sok fürdőző találkozik velük a Cape Greco (délkeleti part) nyugodtabb öbleiben. A sziget egyetlen mérges kígyója a lapos orrú vipera, csak nagyon lakatlan, kietlen helyeken fordul elő, és nem nagyon kedveli a társaságot. Larnaca és Limassol nyaranta teljesen kiszáradó sóstavain a téli esőzések kezdetekor gyakran megjelennek az itt áttelelő többszázas létszámú flamingócsapatok.

Kézművesség és népművészet

Hozzátartozik az ország történelméhez és hagyományaihoz. Egyenesen az ókorig nyúlik vissza, amikor is Ciprus elsősorban kézművességéről volt híres. Például Nagy Sándor híres kardja szintén Cipruson készült. A ciprusi kézművesség gazdagsága és kiváló minősége a Régészeti és Népművészeti Múzeumban tekinthető meg. A csodaszép munkák titka anyagukban rejlik: értékes kövek, fém, fa vagy szövet, selyem vagy gyapjú. Ugyanakkor eredetiségük, egyszerűségük, megőrzésük és megújulásuk egyszerre teszik őket még értékesebbé. Eredeti lefkara-i csipkét, kornos-i és phini kerámiát és phiti fonott és szőtt termékeket találhatunk a Ciprusi Kézműves Központalkotóműhelyeiben.

Nicosiától nem messze, egy Kornos nevűfaluban évezredek óta terrakotta kerámia tárgyak készülnek. A nők kerámiaműhelyekben vagy otthon készíti el remekeiket. A modern kerámiatárgyak különböző mintákkal díszítettek. Troodostól nem messze, Moutoullas falujában fafaragómesterek készítenek modern tárgyakat.

A ciprusi csipke, kézimunka fogalom a régióban, és szintén ősi hagyományai vannak. A nők már Salamis városában is készítettek lukacsos szélű csipkét. Úgy tartják, hogy a csipkekészítés művészetét még az asszírok hozták be a szigetre, majd Lefkarában a velencei uralom idején teljesedett ki a ma is megcsodálható sokféle mintázat. A monda szerint maga Leonardo da Vinci rendelésére is itt készítették el ügyes kezű lefkarai hölgyek a milanói Dóm oltárterítőjét.

Szintén Lefkarában készülnek gyönyörű filigránmunkák is ezüstből. Fáradtságos munkával készítenek színpompás fonott kosarakat is. A nádat megtisztított szálanként befestve fonják meg. Sajnos ez egy kihalófélben lévő mesterség, amit szinte már csak idősek folytatnak.